Nem gyakran van személyes jellegű bejegyzés a blogon, nemhogy mostanában, hanem úgy nagy általánosságban sem. Nem azzal van a gond, hogy nem szívesen osztanék meg veletek dolgokat az életemből, hanem nem igazán érzem úgy, hogy az ilyen témáknak, posztoknak helye van itt a blogon. Bár ez nyilván az én hülyeségem, és remélem, hogy a nem körmös posztjaimat is szívesen elolvassátok. Hiszen ezek is hozzám tartoznak :)
Azon túl, hogy blogger vagyok (talán ez foglalja el a legutolsó helyet a "listámon"), a szüleim gyereke, a párom (mondhatni) élettársa, sünianyu, hol dolgozó nő, hol nem, de a jelen poszthoz kapcsolódóan nővér is vagyok. Emlékszem, mikor megszületett, anyu felhívott minket a kórházból, és apuval együtt sírtunk otthon. 9 és fél éves voltam ekkor, és már persze előtte szétkürtöltem az iskolában, hogy nekem tesóm lesz, annyira vágytam egy kistesóra, és meg akartam mindenkivel osztani az örömöm. Aztán egy idő után én cipeltem óvodába, én öltöztettem, majd kísértem suliba, segítettem megírni rengeteg leckét, sőt néha én írtam meg egy áthisztizett pillanata után... :D Akkoriban sokszor tehernek éreztem ezt néha, mármint úgy az egészet, de anyu ápolónő, így ha nem nappalos, vagy éjszakás volt, akkor otthon háziasszony, anya volt, ami szintén nem kis feladat (persze tudom, ezer meg egy nő csinálja ezt nap, mint nap), úgyhogy ez volt a legkevesebb, amivel segíthettem neki.
Sokszor piszkáltam (néha sírásig, amire nem vagyok büszke, bár voltak vicces szituációk is, ez volt a gyakoribb), sokszor szálltunk együtt szembe anyuval (amiben szintén voltak vicces és kevésbé vicces szituációk is - de ha mindhárman makacsok és önfejűek vagyunk, az nem mindig eredményez jó dolgokat :D), és nagyon sokszor vigasztaltuk egymást, örültünk egymásnak, egymás sikerének és boldogságának is. És most elballagott. Egyben felemelő és borzalmas is :D Lassan tényleg kész nő lesz, annak ellenére, hogy csak 14, a cukiságát kinőtte, lett helyette báj, mivel nem együtt élünk, már nem látom minden nap, nem tudom figyelemmel követni minden egyes lépését, tettét. Persze neten, telefonon tartjuk a kapcsolatot, meg havonta többször látjuk egymást, de ez már nem olyan, mint rég...
Tegnap volt a ballagás, előtte nap este mentünk ki anyuékhoz Ricsivel. Otthon ekkor már javában tartott a sütés-főzés, anyuék úgy döntöttek, nem étterembe megyünk, hanem majd ők bizony megfőznek, és úristen, isteni volt a kaja, bár apu amúgy is rettentően jól főz, és bizony a sütiket is ő készítette (linzer, hatlapos, zserbó és meggyes rétes).
Nem volt rengeteg vendég, apu családjából akkor nem sokan jöttek el, mivel hugi unokatesója is a ballagók között volt, így érthetően a hozzá közeliek náluk töltötték a délutánt, de így meglehetősen családias volt a hangulat, nagyon élveztem. Rengeteg átbeszélgetett, majd egy másfél órás fejfájósan alvással eltöltött óra is volt részemről, mindig a lehető leglehetetlenebb pillanatokban tör rám, a bejegyzés írásakor is nyilván fáj, hihetetlen...
Este pedig sütikkel, főtt étellel megpakolva jöttünk haza, meg persze két hatalmas szatyornyi cuccal, ami odafele is jött velünk (ruhák, cipők, kiegészítők, sminktermékek, lakkok, stb... csak a szokásos :D)
Ezt az első osztályos utolsó tanítási napján készítettem róla, én középsuliba, ő általánosba ment... Reggel 6:43-kor (ha jól látom :D) készült a kép, szegénynek mindig ilyen korán kellett velem jönnie... Mindig együtt keltünk hatkor, már önmagában is borzalmas ekkor kelni, hát még ha a fürdőért is mindig harcolni kell... :D
Nagyon szeretem ezt a képet, cuki pózolós :)
8 évnyi különbség... Annyira tetszik az ötlet, hogy mindenki megkapta magáról az első osztályos képét, igazán személyes ajándék az iskolától, bár eddig sem szűkölködtek meglepetésekben, imádtam én is oda járni - és persze dolgozni is ott :)
Virág, könyvek, meglepik...
(nyilván a szelfi nem maradhat ki...:D )
A nyakláncokat a Rossetti Bizsu bocsájtotta a rendelkezésünkre, amit innen is köszönök szépen! :)
(Fruzsinak az arany, nekem a fekete a kedvencem, így testvériesen megosztoztunk végül rajta, így a feketéhez tuti készítek majd manikűrt, amiről poszt is lesz! :)
Eredetileg egyébként a ballagós ruhájában akartam megörökíteni az egyik nyaklánccal, de annyira nem passzolt ahhoz a szetthez egyik sem, így hanyagoltuk. Az arany színű a kedvence, azt viselte a banketten is :)
Ezt a manikűr anyumnak készítettem még péntek este (a kép pedig tegnap estefelé készült, sok-sok mosogatás után), Smitten Polish - Nose so bright, ILNP - Iconic és BPS water decal segítségével :)
A végére pedig egy rózsás-csokros-állatos fotómontázs :D
Nagyon örülök, hogy egy fantasztikus család részese vagyok, minden bosszúsággal és boldog pillanattal együtt. :) Aztán jöhet majd a következő ballagás, meg a lagzi :D:D
Én nagyon kedvelem az ilyen posztokat is, kicsit többet is meg lehet tudni Rólad. (-: Bár a Te outfitedet is megnéztem volna, de tudom, nem szereted az ilyen képeket, igaz, magamat annyira én sem szoktam mutogatni..
VálaszTörlésNagyon jók az ilyen családi alkalmak, az ember csak úgy feltöltődik tőle.(-:
Az én öltözékem egy szürke csipkés felsőből, fekete farmerből, fehér blézerből és egy fekete magassarkúból állt :)
TörlésNagyon szeretem a családom, így tényleg mindig igazi feltöltődés otthon lenni :)
Jó volt ezt olvasni, és tőlem jöhetnek még ilyen bejegyzések. Amúgy nagyon megható lehet látni, ahogyan cseperedik, én ugyanezt a testvéreim gyerekeivel élem át :-)
VálaszTörlésKöszönöm! Majd még máskor lesz személyes poszt, ha lesz miről írnom :)
TörlésRossz érzés, hogy már nem az a pici lány, aki régen volt, nem akarom, hogy felnőjjön :) Igazából tényleg elég hihetetlen számomra, hogy alig pár év alatt így megnőtt...
Nekem is nagyon tetszett ez a bejegyzés, szívesen olvasnék még ilyeneket tőled :) Jó dolog kicsit személyesebben is megismerni téged, az életedet, elvégre minden olvasót érdekel, hogy ki is az az ember a bejegyzések mögött :)
VálaszTörlésSzuper érzés lehet végigkísérni a tesód életét és megélni vele ezeket a pillanatokat. Nálunk én vagyok a legkisebb, így ezek számomra kimaradtak (ráadásul a bátyáimmal nagy köztünk a korkülönbség is), de el tudom képzelni milyen megható lehetett ez neked :)
Örülök, hogy tetszett, ezentúl igyekszem gyakrabban személyes posztokat közzétenni :)
TörlésNagyon mélyen érint ez, hogy lassan felnő, nem akarom... Jó érzés látni, ahogy önállósodik, kialakul a személyisége, ahogy tényleg magára talál, de ő akkor is mindig a pici hugom marad :)
Hugodról nem sokmindent tudok, de csodaszép lány és hasonlítotlok egymásra. Szeretem a személyes posztokat. :)
VálaszTörlésÉn már nem is emlékszem az általános ballagásra:'D mondjuk hamar szabadulni akartam az igaz. Annyira emlékszem hogy nem ismertek meg az osztálytársaim mert nagyon lányos voltam:)
Még ilyen bejegyzést ^_^
Mondták már, hogy hasonlítunk, de ő inkább anyura, én meg apura hasonlítok, úgyhogy nem is értem :D Egyébként balkezesnek születtünk mindketten, csak engem átszoktattak, meg ugyanott van anyajegy a mellkasunkon, kb. ennyi, ami tényleg hasonlóság :D A szépségpöttyét irigylem amúgy :D
TörlésNekem is pont ilyen megható volt a ballagásom, mint neki, mindkettőnknek szuper osztálya volt :)
Nem értettem a képet, hogy a hajad más, azért nem ismerlek fel? Aztán olvastam, hogy a húgod van a képen :)))))
VálaszTörlésHát ha még csak hajban térnék el tőle :D Magamról képmutogatós poszt biztosan nem lesz egyébként :)
TörlésJó volt olvasni ezt a személyesebb bejegyzést, örülök, hogy ilyen családod van, hatalmas érték! :)
VálaszTörlésAmúgy a tesód nagyon szép, irigylem a haját! :D
Köszönöm a nevében is! :) Gyönyörű haja van, csak nem foglalkozik vele, így általában mintha egy szénakazal lenne a fején :D
TörlésMielőtt olvastam a bejegyzést, megnéztem az első képet és csodálkoztam, hogy ilyen fiatal vagy? Mintha picit másabb arc rémlett volna :)
VálaszTörlésMiután elolvastam, már értettem :D Nagyon csinos a testvéred és nagyon szép haja van! :)
Én is megnéztem volna Rólad is egy fotót, de ha nem szeretnél olyan formában szerepelni a blogon, azt meg lehet érteni.
Én is örülök az ilyen személyesebb bejegyzéseknek, ha van kedved írni, jöhet máskor is!
Nekem egy öcsém van, gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy lánytestvért. A legjobb barátnőmnek is 9 éves korában született húga, szuper kapcsolatuk van, nagyon irigyeltem őket mindig :)
Annak is meglehet a maga varázsa, ha fiútestvére van az embernek, én egy bátyust akartam mindig, de ez ugye lehetetlen... :D
TörlésKöszönöm Fruzsi nevében is a kedves szavakat! :) Nem vagyok túl fotogén, és kerülöm is az olyan helyzeteket, amikor esetleg valaki lekaphat fényképezővel :D
Igyekszem gyakrabban is írni majd, kitalálok valami olyan bejegyzést, ami alkalmat ad a folyamatos személyes témájú posztok írására :)
Én is élveztem olvasni. :) Nekem is van testvérem, három is és ráadásul mind a három fiú. Mi együtt nőttünk fel, nincs köztünk ekkora korkülönbség. Éppen ezért én nem is tudtam ennyire megélni illetve átélni egyik általános iskolai ballagását sem (sőt, szerintem a sajátomét sem), a gimiből való ballagás természetesen más volt, azok nagyon is élénken élnek bennem. :)
VálaszTörlésNagyon szoros kötelék lehet köztetek. Mindig gondolkozom, hogy milyen lenne, ha öcsém helyett húgom lenne, de aztán mindig rájövök, hogy nem kell nekem egy lánytesó. :D Tökéletesek nekem "ezek" hárman a sok hülyeségükkel is.. :D
Most, hogy "felnőtt" vagyok, sokkal jobb testvér vagyok, mint kezdetben. Valahogy az utóbbi pár évben "értem" csak meg erre a "feladatra", hiába is szerettem volna mindig testvért, valahogy nem ment nekem ez a jótestvér szerep :D Most, hogy már nem élünk együtt, sokkal jobban megbecsülöm, hogy van nekem, úgyhogy most már tényleg szoros a kötelék, amit az évek folyamán kialakítottunk :)
TörlésBiztosan megvan a maga varázsa annak, hogy az ember srácokkal él együtt, valószínűleg vannak dolgok, amikben sokkal jobb, ha az embernek nem lánytesója van, és fordítva :) Főleg, ha egyből 3 is van belőle :D Érdekes lehet :) Mondjuk én el sem tudnám képzelni, hogy egynél több tesóm legyen :D
Aranyos volt ez a bejegyzés! :) Nekem két bátyám van, szóval én vagyok a kistesó :D Fura, sose gondoltam bele, milyen lenne, ha én lennék a nagyobb vagy ha lánytesóm lenne.
VálaszTörlésRemélem, következő életemben kipróbálhatom, milyen a kistesó szerep :D Jó lehet :)
TörlésAnnyira szerencsés vagy, hogy van egy testvéred! tapasztalatból mondom, hogy egykének lenni szívás. Kicsit mindig irigykedem azokra, akiknek megadatott a testvér. Sok sikert a továbbiakban is a húgodnak! Légy rá mindig ilyen büszke. :)
VálaszTörlés9 évig sajnos nekem sem volt, és nagyon szerettem volna, aztán "imáim meghallgattattak" :D Igyekszem büszke lenni rá, de ezért neki is tennie kell :)
TörlésAnnyira kedves írás, látszik, hogy szeretitek egymást és remek családod van! Nem semmi lehetett pótanyukának lenni, le a kalappal! Anyudnak nagy segítség voltál!
VálaszTörlésNálam ez kimaradt, egyke vagyok, a gyerekeim között meg 20 hó korkül van, szóval nem nevelik egymást, bár a nagyobb próbálkozik :)
Fel kellett nőni ahhoz, hogy tényleg így lássak mindent :)
TörlésBiztosan megvan az egykeségnek is a varázsa egyébként, volt olyan osztálytársam, aki kimondottan élvezte, hogy nincs testvére, úgyhogy lehet benne jó dolog is :D
Szerintem egyébként (saját vélemény) ez a 20 hónap teljesen ideális korkülönbség tesók között :) Jó dolog lehet együtt felnőni a másikkal :)