Őszi esték

Minden napban a kedvencem az este, és hát miért ne lehetne napközben is ez a fő téma. Onnantól indul a legjobb rész, mikor a sötétben sétálok hazafelé, majd hazaérek munkából, Szaffival vagyok, veszek egy nagy kádfürdőt, vagy egy gyors zuhanyt ejtek meg, pár óra (pontosabban 2) online játék egy nagyon jó barátommal, ezután jöhet a nagy pihenés.


Bár az esték és éjszakák nem feltétlenül szólnak számomra a tényleges, kipihentető pihenésről, tekintve, hogy sokszor későn alszom el, mert sajnálom alvásra pazarolni az időt (aztán meg "sírok", hogy fáradt vagyok), mindenesetre szeretem kellemessé tenni.

Ehhez mostanában (nem lesz meglepő, de) vaníliás cuccokkal vettem körbe magam. Értem ezalatt például a gyertyákat - a Yankee Candle-t végre meggyújtottam, már szerintem legalább egy éve, hogy megvan, és csak arra várt, hogy végre használjam, a DW HOME Vanilla Bean gyertya pedig még vár a sorára, de már többször eljátszottam a gondolattal, hogy meggyújtom. Egyébként az ilyen típusú Yankee Candle gyertyákat mindig ehhez hasonló kis üvegben szoktam meggyújtani, ezek általában sűrített paradicsomot tartalmaznak előző életükben, és így használom fel őket újra. 

Egyébként az őszi dekor - falevelek, makk, gesztenye - mind egy-egy kirándulásról vannak, mindig hozok haza valamit, ha a természetben járunk, persze olyan terméseket, amik a földön hevernek.

Vaníliás a testápoló/kézkrém is, amit mostanában használok. Este annyira nem vágyom túlzott fűszeres illatokra, viszont fontos, hogy a krém, amit használok, legyen tápláló és szívódjon be hamar, nem szeretem a ragacsos érzetet, soha. A munkahelyen bent is gyakran használjuk a (természetesen nem eladásra szánt) SPA termékeket, így igazából törvényszerű, hogy itthon is van belőle, mert szuper, nagyon. 


A harmadik vaníliás dolog, ami szebbé teszi az estéimet, nem más, mint egy finom tea. Évekkel ezelőtt miért ne? alapon eljött velem haza a Tescoból egy saját márkás, Tesco Finest Vanilla Chai tea, és igazából ha előtte valaki megkérdezte volna, hogy iszom-e teát tejjel, vágtam volna a "undi" arcokat. De a vanilla chai latte valami fantasztikus. Bevallom őszintén, nem ittam sehol máshol és semmi más féle chai teát, de igazából ez eléggé finom ahhoz, hogy ne is érezzem azt, hogy ki akarok mást próbálni, mert ez nagyon jó.

Plusz egy, ami nem vaníliás, nem is tudna az lenni, de mostanában rengeteg estém (sőt, akár több estém egymás utáni) programja a Büszkeség és balítélet... Pár hete elkezdtem könyvben (újra), de annyira akartam egyben az egész történetet, hogy ledaráltam filmben. Újra, újra és újra. És mióta megtaláltam azt a verziót, amiben ott egy utolsó utáni jelenet, egy csókkal (mert hát az egész sztoriban nincs egyetlen csók sem, csak ebben a kivágott jelenetben), hihetetlenül boldoggá tett.

Néha egyébként Szaffival kettesben pihengetünk, bár legtöbbször elvonul, és befoglalja a kanapét, hogy aztán órákkal később morcosan nézzen rám, ha nem tetszik neki, hogy zörgök... Szóval így telnek a mi kis estéink

0 comments