Mire egy ilyen poszt eljut a végső formájáig, legalább 86 piszkozatba kezdek bele. Jó, ez túlzás, de a sokadikba. Semmi nem tetszik, semmit nem törölnék, aztán végül egy sokadik verzió lesz az igazi, ami minden egyben. Ez most sincs másképp, szóval ez eddig a második példa rá, tekintve, hogy ebből még csak a januári létezett.
Fura belegondolni, hogy mennyi embernek csak átjáróház vagyunk (és valószínűleg mi is csak állomásként ejtünk meg embereket - ezt egyelőre nem tudom szebben megfogalmazni), és így a normális. Valakivel elképzeled az egész életed előre, aztán csak pár hónapig lesz a része*, valakivel pedig csak úgy elkezdtek minden várakozás nélkül csacsogni és évek óta melletted van mindenben.
*Aztán a nyakadon marad egy lego, ami semmiben nem fedi az érdeklődési köröd, azon túl, hogy lego. És meg kell, hogy mondjam, egészen lekötött maga az építés, témától függetlenül. 9 óra, ennyi időm van benne. 6 egy szombati napon, egyhuzamban, és 3 a másnapi vasárnapon. Lefárasztott szellemileg és fizikailag is, de jólesett összerakni valami újat. Egyedül alkotni.** Mindenesetre le kell szoknom arról, hogy az én szeretetnyelvem az ajándékozás, mert nem mindig sül el jól, esetemben az ajándék örömet okozott volna, csak hát már nem adtam oda. :D Szeretek szeretni, szeretek adni, érinteni, időt tölteni. Csak ideje nagyon megválogatni, hogy mindezt kinek.
Tudod, milyen rég olvastam utoljára? Én sem. És ha tudnám, sem vallanám be, mert elkeserítő. De a Ready Player One filmet annyiszor láttam, mert számomra akkor is izgalmas, ha már a sokadik alkalommal nézem meg, hogy mindenképp érdekel a folytatás és már be is szereztem a könyvet - a bejegyzés írásának napján. Ha elolvasom, mindenképp beszámolok róla - de ez (közben ezzel a szösszenettel kiegészítve) biztos nem ebben a posztban történik, mert NEM KÖT LE. És nem tudom, miért nem, de egyszerűen az első 60 (nem pontos, lehet, hogy 67) oldal után nem érzem, hogy folytatni akarom, pedig nagyon érdekel a történet. :(
Már csak kevés idő van hátra Görögországig, amit határtalan lelkesedéssel várok. De tényleg. Nem azért, mert Görögország, hanem mert egy új hely, amit felfedezhetek, amit kipipálhatok a "még sosem jártam itt" listán. És ez a lista rohadt hosszú, úgyhogy ezen dolgozni kell.
Szerelembe estem. Cipőkkel. Hosszú ideje nem volt vágyódásom ilyen dolgok iránt és most egyszerre kettő is lett. Egy cipő, illetve egy bakancs. Fura dolog, hogy valamire csak ránézel, és "nekem ez kell". Utoljára talán az Adidas Seeley Court cipőmnél éreztem ezt? Lehet, hogy nem, de az azóta is szerelem. Meg hát miféle jó inspiráció volt már körmökhöz. :))
**Alkotás... A festés már egy ideje elkerül, pedig vannak csoda vásznaim. De igazából a meglévő festékeim nem motiválnak, ideje lenne valami jobb, minőségibb akrilra beruházni, azt hiszem, ez motiválni. És a valamilyen krétáim mellé pedig egy füzetet venni, mert abban meg aztán abszolút nincs tapasztalatom, de alkotnék. Kipróbálnék valami újat. Mondjuk ezt gondoltam 2 éve a digitális rajzpadról is, ami azóta is csak hever az asztalon. Mindig motivál a tanulás, legalábbis azokban a dolgokban, amik érdekelnek, az alkotásban vajon miért veszítettem el a motivációm? Nem most alakult ki, nem hónapokkal ezelőtt, hanem már egy éve legalább. Fura. Nem?
Kellene egy kis szünet. Amikor kipihenem a világ minden fájdalmát. Nem tudom, milyen szünet. Nem digitális detoxra gondolok, nem is elutazásra, vagy szabadságra. Valami szünet. Vagy csak azt szeretném, hogy varázsütésszerűen lelkes legyek újra megint. Egy hónap telt el, és a nagy részét a lelkesedésemnek elveszítettem. Kérem vissza...
Remélem, hamar visszakapod a lelkesedést! Talán az utazás tényleg jót fog tenni! Sajnos, ismerem ezt az érzést... Nem jó.. Én nemrégen a "gyémántfestésbe" merültem így bele, öcséméktől kaptam ajándékba, és nem is rossz dolog. :)
VálaszTörlésŐszintén irigylem hozzá a türelmed :D Nekem az már annyira pepecselősnek tűnik, hogy biztosan nem vágnék bele, szóval kitartást kívánok hozzá, hogy sokáig csináld, főleg, ha élvezetet okoz. :)
TörlésMost kicsit azt érzem, hogy rosszabb lett így az út után, de majd biztos jön valami "emelkedő". :)