Csevegő | Random katyvasz | Január

Azt éreztem, de konkrétan, és ahogy láttam, nem csak én, hogy a január sehogy nem akar eltelni az évből.  Azt mondják, hogy amilyen az évkezdés, olyan lesz az egész év, és mindegy, hogy a januárom elejét nézzük, vagy a teljes januárt, az enyém egy konkrét shitshow volt, de próbálok pozitív lenni.

Ennek a posztnak egyébként többször is nekiálltam, nyilván nem ilyen kezdettel, mert hát január közepén még nem mondhatom a teljes hónapra, hogy alapvetően pocsék, de mindig van bennem indíttatás arra, hogy csak írjak valamit. Valamit, amiben nincs konkrét termékajánló, vagy nem *promóció, hanem csak így meséljek. Fogalmam sincs, hogy titeket érdekel-e, de most eléggé lelkes lettem. Nincs egy konkrét témám, meg valószínűleg mindenbe belekapkodós lesz. De csak írnék..

A januári kezdés tele volt felesleges vitákkal, veszekedésekkel, és alapvetően nem hagyja az önérzetem, hogy ez elrontsa a teljes évet, vagy bármit beárnyékoljon. Egy ideje részt veszek oktatásokon, mint oktató (és mint eladó is, mert hát mindig kell valami termék, újdonság a tanulóknak, ami amúgy tök érthető, szeretem a lelkes embereket), és egyébként kifejezetten élvezem, pedig mindig hétvégére esik... 

Az egyik ilyen hétvégén, konkrétan január hetedikén úgy döntöttem, hogy végre lesz piercingem, azon belül is egy septumot kaptam ajándékba. Tavaly megígértem magamnak, hogy ha túlélem minden szarság nélkül az évet, akkor idén csináltatok, hát ez elég hamar eljött és egy cseppet sem bántam meg. Kivéve, amíg ültem a széken és érzéstelenítés nélkül átszúrták az orromban a porcot, na akkor elmorzsoltam pár gigantikus könnycseppet és valószínűleg úgy néztem ki, mint aki menten összeesik, pedig erről szerencsére szó sem volt, csak hát mindenki kérdezgette, hogy jól vagyok-e. :D

De jól vagyok, és közben már eltelt 4 hét majdnem, és elvileg titán ékszerrel a gyógyulási idő 3-4 hét. Egyébként egész szépen gyógyul, nem volt különösebb probléma azon túl, hogy az elején nagyon csípett, hetekig orrot fújni sem igazán tudtam, ami különösen bosszantó, ha hideg helyről bemegyek valahova vagy ha épp csípőset eszem... Azóta lelkesen nézegetem az új ékszereket. Tényleg, lelkes vagyok, mert olyan, mintha mindig is a részem lett volna, és már mások is mondták, hogy olyan természetes rajtam. Amennyi egy fém cucc az emberben természetes lehet.

Lelkes vagyok. A következő hónapban elutazom pár napra. Tavaly ültem először repülőn, és imádtam. Abszolút nem volt bennem semmi félsz, mintha mindig is repültem volna, mintha rutin lett volna. Imádtam. Márciusban Görögország az úticél és nagyon várom, remélhem, hogy ezt is imádni fogom, mint tavaly Lengyelországot - de remélhetőleg idén sem szabadulnak meg tőlem a lengyelek, még sokat kell fotóznom. SOKAT. 

A február is "izgalmakkal" teli, legalábbis abból a szempontból, hogy egy számomra fontos illetőnek születésnapja lesz és már be is szereztem az ajándékot. Valószínűleg én jobban várom ezt a szülinapot, mert imádok ajándékozni - gondolni a másikra, kitalálni, hogy mit szeretne. Mondjuk jelen esetben tudtam, hiszen elmondta, de nem pont úgy, hogy ő ezt kéri tőlem, hanem korábbi beszélgetés során elhangzott, hogy bejön neki. Szóval, lelkes vagyok.

Mostanában viszonylag zenben vagyok. Jól vagyok magammal. Tudom, mit érek és tudom, mit tudok. Tudok nemet mondani, beismerni, ha hibázok, és ha valami nekem nem ér annyit, akkor simán elengedem. Mindegy, hogy lehetőség, tárgy, személy... Tavaly sok embert engedtem el, de kicsit belefáradtam, hogy mások mindig előrébb vannak. Az ő problémáik fontosabbak, azokhoz kell alkalmazkodni, soha senki nem kérdezte, hogy én hogy vagyok, ha kérdezte is, nem volt fontos a válasz. Ha mondtam valamit, arra rákontrázás volt és köszönöm, de nekem ez nem kell. Olyan emberekkel akarom körülvenni magam, akiknek én is számítok, akik nem csak előrántanam a nadrágzsebükből, ha épp úgy tartja kedvük. Szeretem, ha magam miatt szeretnek, és magam miatt akarnak velem időt tölteni, nem azért, amit én adhatok, bármilyen értelemben.

Megtanultam jólérezni magam egyedül. Vagy valami olyasmi, haladok az úton. Programokat csinálni, csak lenni a szobában, filmet nézni, elmenni moziba, sétálni, ilyenek. Bár szerencsére sosem kell egyedül lennem, mert hát Szaffi. Idén lesz 8 éves az öreglány. El se hiszem, 8 év. Ennyi ideje élünk együtt, pár apró megszakítással, talán 1-gyel. Mindig itt van, ő az, aki esténként akkor is itt van, mikor senki más. Csak ő meg én. Egymásnak vagyunk, és ez olyan, amit soha fel nem adnék. Kicsit azt érzem, hogy nem vagyok neki elég jó, többet, jobbat érdemel, de igyekszem ezért tenni. Mert hát ő meg én. Csak így, ketten. <3 

Tavalyi boldogság, hogy a gamer énem végre kapott egy monitort, egy billentyűzetet (asszem, időközben Logitech billentyűzet függő lettem), és egy széket - ez utóbbi jelentősen megkönnyíti az estéimet, míg a monitor akkor is jól jön, ha home office-ban itthon vagyok például, sokkal egyszerűbb a munka. De mindezért megdolgoztam rendesen, ez a része a legjobb az egészben.

A képek? A képek teljesen randomak. Csak nem akartam üres szöveget. Tavalyi és idei vegyes, mindet imádom.  Ja, és a blog új fejlécet kapott. A szöveg a régi, de kapott egy virágos hátteret, én már lélekben a tavaszra készülök. Túl sok volt már a hideg. Elég volt, köszi. :)) És lassan aktuális egy új sablon. Ebben már nem látom se a szépet, se a jót. Szóval már lelkesen nézegetem az újakat. 

De a lényeg. Te lelkes vagy? :)